Szénhidrátok
A szénhidrátok a természetben leggyakrabban előforduló szerves molekulák. Kizárólag három elemet (szén, hidrogén, oxigén) tartalmaznak. A szervezetben a legfontosabb energiaszolgáltatók, a bevitt energia 50-70 százaléka származik szénhidrátokból. Részt vesznek az öröklött tulajdonságokat meghatározó dezoxiribonukleinsav (DNS) és a ribonukleinsav (RNS), valamint a nélkülözhetetlen aminosavak, a zsírsavak, valamint a kötőszövet felépítésében, a nyálkahártyák védelmében. Ebből láthatod, hogy igen hasznosak, de nem lehet csak szénhidráttal táplálkozni, mert a szervezet a felesleget zsírként tárolja. A test tartalékait a zsírokból nyeri. A helytelen táplálkozás arra ösztönzi a testet, hogy "raktározzon", így lehet hízni.
A táplálék nem emészthető szénhidrátjai (keményítő, cellulóz) energiát gyakorlatilag nem szolgáltatnak, de a bélbaktériumok egy részüket lebontják, és ezért kis mértékben hasznosulnak. Ezzel szemben, mint élelmi rostok fontos élettani szerepet töltenek be: elősegítik a bélmozgást, kedvezően befolyásolják számos anyag felszívódását, növelik a telítettségi érzést. Túlságosan nagy mennyiségben azonban hátrányosak: gátolják az ásványi anyagok, nyomelemek felszívódását, fokozott bélgáz képződést eredményeznek.
Mennyi szénhidrátra van szükségünk?
Az anyagcsere egyensúlyának fenntartásához minimálisan 50 g szénhidrátot kell táplálékunknak tartalmaznia, azonban 1000 kcal (4184 kJ) bevitt energiára számítva 125-150 g kívánatos. Napi 200 g felvételénél már feltöltődnek a szervezet glükogénraktárai. Az agy, amelynek alapvető energiaforrása a glükóz, naponta mintegy 140 g glükózt használ fel. Az anyagcsere- folyamatokban a szénhidrátoknak fehérjekímélő hatásuk van, kielégítő szintű jelenlétükkel bizonyos fehérjemennyiség megtakarítható.
Amennyiben a glükogénraktárak feltöltöttek, a feleslegben bevitt szénhidrátok a májban zsírokká alakulnak. Túlságosan sok szénhidrát felvételénél a többlet elhízást, a vér trigliceridszintjének emelkedését okozhatja, sőt a máj zsíros elfajulásához vezethet. Azonban az arányosan bevitt szénhidrátok nem tekinthetők kövérséget okozónak. Ugyanis a szénhidrátokat először át kell alakítani zsírrá, ami meglehetősen energiaigényes folyamat. Ennek során a szénhidrát mennyiségének mintegy negyede energiaszolgáltatóként használódik el, tehát ennyiből már nem lehet zsír. A zsírok ellenben „energiaköltség" nélkül raktározhatók.
